Szemészeti vizsgálatok újszülöttkortól kisgyermekkorig

Hazánkban csecsemőkorban, illetve 3 és 6 éves korban, még az iskola megkezdése előtt javasolt a gyermekek szemészeti szűrése, amit általában a védőnők végeznek el. Bizonytalan vagy kóros vizsgálati eredmény esetén fel kell keresni egy gyermekszemészetben jártas szemész szakorvost.

Hazánkban a szemészeti szakrendelés nem beutalóköteles, de sok rendelőben, amennyiben az eset nem sürgős, időpontot kell kérni.

Újszülöttek, csecsemők szemészeti vizsgálata

A tájékozódó szemészeti vizsgálat során – ha a kicsi még nem beszél – a szemek állásáról, azaz a kancsalságról, a szemek összehangolt mozgásáról, a szem alkotórészeinek épségéről, anatómiai viszonyairól, esetleges dioptriahibákról tudunk információt nyerni. Amennyiben idősebb, és már megszólal a gyermek, pontos viszszajelzést kaphatunk arról, ép-e az érzékelés minden eleme. A szemek működése a megszületés után is sokat fejlődik. A legfontosabb reflexek már kezdetben felismerhetők: ilyen a néhány napos újszülöttön látható, éles fény által kiváltott pislogási reflex, vagy a megtermékenyítés utáni 31. héttől kimutatható pupillareflex – igaz ezt, tehát a fényinger kiváltotta pupillaszűkületet a normálisan is elég szűk „szembogarú” újszülöttön nehéz megfigyelni. Hathetes korban az egészséges kisbaba már képes az emberekkel szemkontaktust felvenni és fenntartani. Szembetűnő, hogy 2-3 hónapos korban mennyire érdeklődnek a világító, fénylő dolgok iránt. A 3-4 hónapos kicsi már képes különféle tárgyakra fixálni és azokat tekintetével követni. Kezdetben még normális, hogy nem egészen összehangolt a két szem működése, ugyanakkor ez a jelenség 4 hónapos kor után már kóros.

Kisgyermekek szemészeti vizsgálata

Hároméves kortól már jól vizsgálható a színlátás. A színtévesztésnek számos formája létezik; összességében elmondható, hogy fiúknál gyakoribb (kb. 8%). A térlátás épségét speciális ábrák mutatásával igyekszünk igazolni. A színés térlátás épsége a pályaválasztás szempontjából kiemelkedő jelentőségű. A színlátás nem, de a térlátás speciális fejlesztéssel javítható. Kiemelkedő jelentőségű a tompalátás vizsgálata, hiszen ha nem kezelik időben, akkor 6-8 éves kor után már szemüveggel sem javítható tökéletesre a látás. Ennek hátterében a látóidegpályák fejlődésének elmaradása áll – hangsúlyozottan fontos tehát, hogy a gyengébben látó szemet, illetve a gyengébb élességű látást, még ha kisfokú is, időben felismerjük!

A gyermekszemésznél

Minden orvosi vizsgálat során, még felnőtteknél is, előfordul izgalom, szorongás; a szemészeten ehhez járul nagyobbaknál a szemüvegességtől való félelem is. Gyermekeknél különös hangsúlyt kell fektetni a családias légkör, bátorító környezet megteremtésére. A szemész minden alkalommal játékosan, a gyermek életkorának megfelelő tesztekkel igyekszik meggyőződni arról, megfelel-e a gyermek látóélessége az életkorának. A vizsgálat oldott hangulata mindkét fél számára fontos. Ha rossz emlékekkel távozik a gyermek, a szakembernek legközelebb sokkal nehezebb dolga lesz. A korábbi – akár más típusú szakrendeléseken szerzett, sokszor sajnos elkerülhetetlen – rossz élmények miatt nem mindig elég egyetlen vizsgálat. A legfontosabb, hogy elnyerjük a gyermek bizalmát.

A rutin gyermekszemészeti vizsgálat nem jár fájdalommal, ennek ellenére természetesen előfordul a kicsik részéről tiltakozás.

Egészen pici csecsemők esetében, amikor például a szemfeneket vizsgáljuk, közelről kell megtekintenünk a szemet, ami szokatlan érzés. A pupillatágító csepp, melynek használta gyakran elengedhetetlen vagy a vizsgálatokhoz szükséges fény is olyan kellemetlenséget jelent, ami bár nem fájdalom, mégis ösztönös védekező reakciót válthat ki. Amellett, hogy játékos, fájdalmatlan vizsgálatok során próbáljuk meg elnyerni a gyermek bizalmát, kiemelten fontos a gyermek jelzéseire érzékeny, türelmes, dinamikus vizsgálatvezetés. Létezik néhány speciális vizsgálat, mely idősebb életkorban már nem okoz gondot, de csecsemőknél csak altatásban végezhető el (pl. szemnyomásmérés, veleszületett szürke hályog esetén lencsetervezés), de ezekre ritkán van szükség.

A pupillatágításról

Gyakran felmerülő kérdés, hogy a modern műszerek korában miért van még mindig szükség pupillatágításra. Ennek magyarázata, hogy a legtöbb információt a pupillán keresztül történő betekintéssel lehet nyerni. Ha a vizsgálófény hatására összehúzódott pupilla („szembogár”) szűk, képtelenség a szemgolyó belső részeit (pl. szemlencse, üvegtest, látóhártya részletesen áttekinteni. Ha a szem dioptriahibájáról, tehát fénytörési rendellenességéről szeretnénk tájékozódni, ezen felül hosszabb hatású tágítócsepp adására van szükség, amivel elernyesztjük azokat az apró belső szemizmokat, amik a fókuszálásért felelnek, és működésükkel becsaphatnák mérőműszereinket.

Baba Patika 2014

Megjelent itt: Cikkek